Nyitra idegenben - imádom! (Nyitra-DAC 0:1, 2010)

[chilavert]

Nyitra idegenben - imádom!

E széljegyzet címét Iván Péter szíves engedelmével kapta meg. Illetve, megkapta volna akkor is, ha a „fórumunk csifje“ nem egyezett volna bele. Annyira „kúlnak“, frappánsnak, már - már kultikusnak tartom, hogy megreszkíroznék egy bírósági pert is. Nyugodtan sárba tipornám és meggyaláznám Péter szerzői jogait! Ehmm... Ezt tenném, persze bíznék és számolnék egy későbbi, diplomatikus, peren kívüli kiegyezéssel...

Tehát, Nyitra idegenben - imádom!

A múlt szezon nyitrai idegenbeli meccse idején még „pelusban“ volt a napjainkban kultikussá vált szlogen. A meccs előtti napokban egyre több, főleg fórumozó, meg „dacos fejszbukos” csúsztatta le a szájpadlásáról és „eresztette“ napvilágra. Összeesküvési grimasszal, kacsingató emotikonnal és mosollyal az arcán kísérve. Egy biztos. A szombati meccs után minőségibb köntösbe öltözött a szlogen értelme, úgymond előkelőbb és magasztosabb dimenziókba helyezkedett.

De mégis mi volt a szombati Nyitrán olyan imádnivaló?
Hát, kezdetben inkább az ellenkezöje volt észlelhető, főleg amikor a néma csend közben felesleges iciri - piciri morgást hallottunk mindkét táborból. Sajna-bajna a hazaiak ezt még megspékelték egy náluk úgyszintén kultikussá vált „szlogennnel”: Maďari za Dunaj! -jal... Különben érdekes lenne, ha eme város lakói, kik a meccsen ezzel a mondattal minősítették a TQ-jukat (tolerancia hányadosukat), egy kicsit több időt szentelnének a könyveknek, illetve történelmi könyveknek, történelemnek. Annak a történelemnek, mely Nyitrát is érinti. Lehet, rájönnének.... Ilyen „szlogen” hallatán a közelben lévő Nyitrai vár szellemei szerintem a mutatóujjukkal a halántékukra „tyuk-tyukkolnak” és közben nagyokat kacagnak. Bár lehet, hogy inkább szomorúság száll le a vár szellemeire... Főleg az miatt, hogy pont Nyitrán, az összes CL város közül, pont itt a legerősebb a magyarellenes kornyikálás... Fura... Ez alól sajnos nem kivétel a nyitrai főtribün sem, ezt már tavaly észleltük és sokkal nagyobb intenzitással. Tévedés ne essék, ezzel nem a már sajtóban megjelent érthetetlen VIP-es konfliktust részletezem. Arra a konfliktusra talán a legjobb mondat: Dobjon kővel, aki nem bűnös...

Akkor mégis, mi volt Nyitrán imádnivaló? Egy pillanat, máris sorolom!
A DAC szurkolók válasza a gyalázásra. Egy fergeteges buzdítás, amit egy fergeteges gól utáni hangulat, egy igazi csallóközi fieszta követett.
Imádnivaló volt az ok, amely kiváltotta a szurkolói fiesztát. Egy gyönyörű második félidei teljesítmény, mellyel szinte lesöpörte a Radványi gárda a hazaiakat.
Egy „istenigazábuli” mámoros meccs utáni közös ünneplés a játékosokkal.
Imádnivaló volt a „Mekkes” menü is, melyet máskor csak nagy küszködéssel vagyok képes „befogadni”...
Imádnivaló volt a „pabos”, hagymás-zsíros kenyér (de az már Szerdahelyen), mely amúgy is imádnivaló.
Igen, a szombati meccs után kultikussá vált a „fórum csif” szlogenje. Mert aki ott volt, az érzi, érti és tudja, hogy igen, Nyitrát idegenben - imádni lehet!
(Poór Tibor, 2010. október 28.)