Radványi Miklós, a DAC futballcsapatának vezetőedzője csak a 12. fordulóban találta meg az ideális középhátvéd kettőst

„Magammal szemben is igényesebb vagyok"

Az új tulajdonos érkezése óta egy másik világban találta magát, most már csak a szakmai munkára kell koncentrálnia. Elismeri, hibát követett el azzal, hogy sok hátvédet hozott, akikkel nem tudott aztán mit kezdeni, de bízik a csapatában. Radványi Miklóssal, a DAC vezetőedzőjével beszélgettünk.

A bentmaradást követő eufória után az őszi szezon már kevésbé volt euforikus. A DAC a labdarúgó Fortuna Ligában a kilencedik helyen telel 21 ponttal. Mennyire elégedett az őszi idénnyel?

Egy rövid távú cél mindig sokkal jobban mobilizálja az embereket. A tavaszi szezon előtt történt egy nagyon pozitív változás, egy korrekt tulajdonos vette át a klubot, és mindenkinek egy célja volt: megmenteni a ligát Dunaszerdahelynek. A hatpontos levonás ellenére kiharcoltuk a bentmaradást. Ez akkora fegyvertény volt, szinte a bajnoki címmel ért fel, így is élték meg a játékosok és a szurkolók is.

Mi volt a fő különbség a tavasz és az ősz között?

Tavasszal egyértelműen az eredmények voltak a fontosak. Biztonságos védekezésből kiindulva gyors kontrákat vezettünk, erre voltak is megfelelő embereink. Ősszel viszont már jobb játékot akartunk nyújtani a szurkolóknak. Nem védekeztünk olyan mély blokkban, ennek is tudható be, hogy 26 gólt kaptunk. Többször akartunk a szó szoros értelmében játszani. Ezelőtt ez nem így volt, a komolyabb csapatok ellen beálltunk a tizenhatosunk elé, és ha szerencsénk volt, akkor kibekkeltünk egy 0:0-t. Az őszi eredmények annak is tudhatók be, hogy bátrabban akartunk futballozni, és ez a védekezés rovására ment.

Miért?

Megpróbáltunk fiatal játékosokat beépíteni, de tisztában voltunk azzal, hogy a védelem tengelyében kockázatos tapasztalatlanokat bevetni, mert azok elkövetnek néhány hibát. Az első fordulókban lehetőséget adtunk a fiatal Tóthnak, akit én most is tehetségesnek tartok, ám Rózsahegyen és Aranyosmaróton az ő hibái után kaptuk a gólokat. Ezek a pontok hiányoznak most, mert ha négy-öt ponttal több lenne, akkor mindenki elégedettebb lenne.

Tóthon kívül azonban a rutinos futballisták is többször hibáztak.

Így igaz, például Majerník hatalmas hibát csinált a Slovan ellen, Struhár is rengetegszer bakizott. Edzői pályafutásom során először fordult elő velem, hogy nagyon sokáig nem találtam meg a megfelelő középsővédő-párost. Kipróbáltam Struhárt, Tóthot, Majerníkot, utána jött Saláta Kornél. Eleinte azt hittük, hogy Tóth azért bakizik annyit, mert a két rutinos játékos, Struhár és Majerník nincs jó formában, nem tud megélni mellettük. De miután megjött Saláta, aki szerintem Szlovákia legjobb belső védője, s Tóth mellette sem érezte jól magát, elhatároztuk, hogy Kornél mellé betesszük Kwint, aki a B csapatban folyamatosan jól teljesített. Nálunk korábban mindig csak kiegészítő ember volt védekező középpályásként, viszont az utolsó hat-hét fordulóban nagyon jó párost alkotott Salátával. De ezt az ideális párost csak a 12. fordulóban találtam meg. Ha nincs két jó középső védő, az az egész csapat védőjátékát nagyban befolyásolja. A középpályások is félnek előre menni, mert ha hibát vétenek, könnyen baj lehet. Beismerem, hibát követtem el azzal, hogy túl sok középhátvédet hoztam, akiket aztán nem tudtam használni.

Sokat ragozták Roman Gergel távozását is, nélküle nem volt irányító középpályása a DAC-nak.

Ez a másik dolog, ami rányomta bélyegét a szereplésünkre. Tavasszal megszoktuk, hogy van egy Gergelünk, aki a játéknak formát adott. Rúgott három gólt, és adott hét gólpasszt, ami ősszel nagyon hiányzott, mert nem volt olyan játékosom a középpályán, aki fazont adott volna a csapatnak. A középső középpályások közül Kristo egy gólt rúgott, de gólpasszt nem adott, Straka Gabi és Horváth Béla pedig 1-1 gólpasszig jutott. Ez édeskevés. Gergel tavasszal olyan szezont futott, hogy több csapat is érdeklődött iránta. Mi tettünk neki egy ajánlatot, ám ő ezt nem fogadta el, és elment Lengyelországba. A szlovák klubok az anyagiak terén jelenleg nem tudják felvenni a versenyt a lengyelekkel. Nagyon sajnálom, hogy Gergel elment, mert nagyon hiányzott. Távozása után Ujlaky és Brašeň teljesítménye is visszaesett, mert nem kaptak olyan labdákat, mint korábban. Kell egy kreatív játékos, aki meglepetéspasszokat is tud adni.

Van már terve, ki pótolhatná?

Szlovákiában sajnos nincs ilyen játékos. Beszéltem erről a menedzsmenttel, s úgy tűnik, hasonló futballistát valahol a Balkánon találunk. Aljosa Asanovic sportigazgató azt mondta, hogy tud egy ilyen típusú játékosról, vele minden bizonnyal leülünk tárgyalni. Csehországban is körülnéztünk, ott is lehetne egy megoldás, de a konkrét nevekről még nem akarok beszélni.

A DAC hazai pályán az egész naptári évben veretlen maradt, idegenben azonban az őszi szezonban csak négy pontot szerzett négy döntetlennel. Mi ennek az oka?

Ugyanez a probléma Nagyszombatban is, ősszel ők sem nyertek idegenben meccset. Otthon a játékosok jobban átérzik, hogy a szurkolók őmiattuk jönnek ki a meccsre, nem az ellenfél miatt. Más helyeken a nézők a Slovanra, a zsolnaiakra, tehát az ellenfélre kíváncsiak, nálunk viszont a hazaiakra. Ugyanígy van ez Nagyszombatban is. Megfigyeltem, hogy a játékosok a hazai meccseken sokkal jobban koncentrálnak, hiába mondom nekik, hogy a kinti meccsekre is ugyanúgy kell összpontosítani. Aranyosmaróton és Rózsahegyen is 1:0-ra vezettünk, jobbak voltunk, be kellett volna rúgnunk a második gólt, és akkor simán nyerünk. Ehelyett védelmi hiba után egyenlítettek a hazaiak.

Miért úszott el többször is az előny?

Hiányzik egy igazi vezér a középpályáról, aki 1:0-s vezetésünknél azt mondja, hoppá, mostantól ezt kell játszanunk. Ilyen típusú futballista Szabó Ottó, ám neki nehéz a védelem bal oldaláról irányítani. A pálya közepére kéne egy leader, 2010-ben ilyen volt Hílek és Halimi, később pedig Velický. Az edző kintről adja az utasításokat, ám vannak olyan helyzetek, amikor a játékosoknak kell dönteniük. Ilyenkor nagyon sokat ér a vezér. Meg kell találni azt a futballistát, aki az élre áll és viszi a csapatot.

De ha a Balkánról jönne a kreatív játékos, ő lehetne ilyen vezéregyéniség? Nem lenne gond a balkáni forrófejűség?

Ez már másik kérdés. De mindenképp kell egy kreatív játékos, és ezt valószínűleg csak ott találjuk meg. A vezér szerepre születni kell. Egy vezéregyéniségnek nem elég, hogy az öltözőben beszél, a pályán is irányítani kell. Azt hittem, hogy Straka Gabi lehet ez a játékos, de ő egy csendes gyerek. Beszél ő, de olyan csendeskén. Otti már hangosabb, de a balhátvéd posztjáról nehéz neki. Korni sokat hülyéskedik, de félidőben nagyon fel tud dühödni, és a többieket is felrázni.

Az ősz egyik legkellemesebb meglepetése volt a fiatal csatárok, Černák és Sabler helytállása. Hogyan értékeli a teljesítményüket?

A fiatalok beépítése a nyáron elkezdett filozófiánk része. Csapatunkban három fiatal kapott lehetőséget, a 19 éves Tóth és Sabler, valamint a tőlük két évvel fiatalabb Černák. A három közül kettőt nagyon eltaláltunk. Tóthnak még rutint kell szereznie, lehet, hogy télen visszamegy Szencre, stabilan fog focizni a II. ligában, s egy év múlva kiforrott játékosként tér majd vissza. Sabler és Černák új színt vitt a csapatba, a ligában is felfigyeltek rájuk. Az előbbi három, az utóbbi két gólt rúgott. Eltérő típusú csatárok, de mindkettőjükről sokat fogunk még hallani a jövőben.

A tavaszi hétezres nézőszám őszre három–négy ezerre csökkent. Mit gondol erről?

A dunaszerdahelyi drukkerek igényesek, ezért azon kell dolgozni, hogy minél többen jöjjenek ki a meccseinkre. Az egész naptári évben veretlenek maradtunk otthon, ami a klub történetében harmadszor fordult elő. Ezt kevés csapat mondhatja el magáról. Egyébként nagyon sok klub örülne a háromezres átlagos nézőszámnak, de ha jobban fogunk játszani, és ott leszünk a tabella első felében, akkor biztosan növekedni fog a nézőszám. Mindig valamiért kell játszani, tavasszal azért játszottunk, nehogy kiessünk. Ha bajnoki címért küzdenénk, biztos lenne itt tízezer ember is.

Az őszi szezon előtt a vezetőség óvatosan nyilatkozott a célokról.

Két célunk volt: a kupában eljutni minél messzebbre, ez sikerült, ott vagyunk a legjobb nyolc között; a Fortuna Ligában pedig a középmezőnyt tartottuk elfogadhatónak. A bajnokság tulajdonképpeni első fele, a 16. forduló után a hatodik helyen álltunk, sajnos, az utolsó három őszi meccs eredményei nem úgy alakultak, mint szerettük volna, ezért lejjebb csúsztunk. Ebben az is közrejátszott, hogy sok játékosom az idény végére már nagyon fáradt volt, és több kulcsember, Szabó Otti, Straka, valamint Turňa megsérült. Ha egy tizennyolc tagú keretből néhány alapember kiesik, az megérződik a csapat játékán.

Sűrű a mezőny, az ötödik és a 12. helyezett között minimálisak a különbségek. Nem tart attól, hogy tavasszal kiesési gondjaik lesznek?

Fel sem merült bennem, hogy hátradőljek. Bízom a csapatban, mert van ereje, és a terveink szerint még meg is lesz erősítve. A játékosoknak szükségük van most az egy hónapos pihenőre, mert nyáron csak 10 nap szabadságuk volt. Azt láttam a futballistákon, hogy a 12. fordulótól kezdve már fejben is fáradtak voltak. Amit tavasszal véghezvittek, az pszichikailag sem volt egyszerű dolog: minden meccsen úgy játszottál, hogy nyakadon a kés. A sérülések is abból fakadtak, hogy már nem voltak frissek fejben a játékosok. Ezért örülök, hogy vége az idénynek. Ha három-négy ponttal többet gyűjtöttünk volna, akkor maximálisan elégedett lennék, de így sem kell pánikolnunk, 21 pontunk van, és az első két tavaszi meccset otthon játsszuk.

Melyik meccsen játszottak a legjobban?

Nagyon jól futballoztunk a Senica, a Žilina és a Trenčín ellen, de Rózsahegyen és Aranyosmaróton is jobbak voltunk, mint a hazaiak, de sajnos nem nyertünk.

Ki ellen fociztak a legrosszabbul?

Odahaza a rózsahegyiekkel vívott meccsen, amelyen hiányzott a könnyedség és az elképzelés. Az idegenbeli találkozók közül Myjaván és Podbrezován teljesítettünk gyengén.

A játékosok közül kikkel volt elégedett?

Elsősorban Saláta Kornival, Szabó Ottival, de Straka Gabi, Brašeň, Turňa és Szarka is jól teljesített. Saláta nagysága az egyszerűségben van. Nem bonyolítja a játékot, ha el kell rúgni a labdát, akkor elrúgja. Szerintem jelenleg ő a szlovák bajnokság legjobb belső védője. Az lenne az ideális, ha őt meg tudnánk tartani. Rajta kívül ugyanis a csapat gerincét adó játékosoknak még másfél-két éves szerződésük van, vagyis van mire építeni.

A kapusposzton mi a helyzet? Penksa jól kezdett, de mintha kifulladt volna.

Elképzelhető, hogy kapust is keresünk... Penksa pszichikailag nem tudta feldolgozni a népszerűséget, tavasszal nagyon jól védett, a bajnokság elején két meccsen fontos védései voltak, de aztán kapott 6-7 olyan gólt, amilyet nem lenne szabad. Ezután döntöttünk úgy, hogy Pernecký kap lehetőséget. Beszéltem Penksával, hogy pihenje ki magát, és edzéseken azt akarom látni rajta, hogy újra védeni akar. De nem ezt látom, hanem azt, hogy meg van sértődve. Sértődött játékos pedig nem játszhat.

Kik azok, akiktől szintén többet várt?

Struhárban csalódtam, sokkal többet vártam tőle, ő már nincs is nálunk. Jurčót úgy hoztuk ide, mint egy 11 gólos csatárt, hihetetlen, hogy mennyi helyzetet kihagyott. El kell gondolkodni azon, mi legyen vele. Rúgott ugyan négy gólt, de ez tizenhét meccsen nagyon kevés. Tavasszal kidolgoztunk 3 helyzetet, de abból kettőt berúgtunk, most ősszel meg 20 helyzetből nem rúgtunk be egyet sem.

Struhár mellett kiknek járt még le a szerződése november végével?

Šnircnek és Horváth Bélának, de Bélát szeretném megtartani. Ő egy igazi profi, akkor sem sértődik meg, ha nem játszik, minden edzésen feltúrja a pályát.

Az elmúlt években sokszor megkérdeztük, hogyan bírja a dunaszerdahelyi körülményeket, mennyit öregedett egy-egy szezon alatt. Most viszont már bizonyára sokkal kellemesebb a DAC-nál dolgozni.

Most úgy néz ki minden, ahogy egy ligás csapatnál kell. Mintha egy másik világba csöppentem volna, amióta új tulajdonos van. Csak a szakmára kell koncentrálnom. Másrészt ez sokkal nagyobb felelősség – amíg nem működtek a dolgok, alibistán arra foghattam volna a sikertelenséget. Most viszont már én is igényesebb vagyok magammal szemben, többet várok magamtól. Ezért is bántanak az utolsó meccsek eredményei. Lehet egyszerre szépen játszani és pontokat szerezni, de ehhez idő kell.

(SZABÓ ZOLTÁN, BŐD TITANILLA, Új Szó, 2014. december 15.)