Šnegoň Peti egyetlen célja a feljutás

Másra nem is gondolunk

A légi származású Šnegoň Péter, a DAC hamarosan 22-éves középpályása (szül. 1986. feburár 21-én) nehéz időszakot tud maga mögött. Az Inter neveltje tavaly nyáron érkezett Dunaszerdahelyre, kilenc hónapnyi kihagyás után. Sajnos, ősszel csak öt bajnokit játszott a DAC mezében, a Dúbravka elleni meccs utáni héten ugyanis ismét megsérült. Ezúttal a bal lábán szenvedett törést, ami miatt három hónapig nem rúghatott labdába. Február elején kezdett teljes erőbedobással edzeni és két hete a Čadca elleni edzőmeccsen lépett végre pályára. Azóta minden előkészületi találkozón ott volt a DAC mezében, és egyre jobban kezdi igazolni – a csapat egyik kulcsembere lehet.

Az utóbbi tizennégy hónapból több mint tizenkettőt kihagytál...

„2006 decemberében autóbaseletet szenvedtem, kiugrott a forgóm. Kilenc hónapig voltam maródi. Miután Szerdhelyre jöttem, három hétig csak edzettem, amíg nem volt aláírva a szerződésem, majd egy hónap alatt lejátszottam 5 meccset. Aztán egy edzésen rosszul léptem, elpattant egy csont a bal lábamon. Egy hónapig speciális gipszet hordtam és mankóval jártam. Három teljes hónapig, vagyis január elejéig nem is edzhettem.“

Most hogy van a lábad?

„Eddig szerencsére tart. Amióta elkezdtem edzeni, nem érzem. Remélem rendbe jön. Úgy érzem, fit vagyok, február elejétől száz százalékra megyek az edzéseken.“

Térjünk vissza a kezdetekhez. Hol és mikor kezdtél focizni?

„Pozsonypüspökin születtem, de innen származom, tőzsgyökeres légi vagyok. Itt, a helyi diákcsapatban, kezdtem öt vagy hat évesen focizni. Tíz éves koromban menten el a pozsonyi Interbe, alapiskolát is váltottam, majd középiskolába a Slovnaftba jártam. Nem tudtam befejezni, mert elszerződtem Púchovba, úgyhogy most májusban fogok érettségizni Somorján a helyi hotelakadémián.“

Abban az időszakban, amikor az Interbe igazoltál, nem gondolkodtatok, hogy a DAC-ba mennél? Miért választják a csallóközi fiatalok az Intert?

„Nekem nagyon tetszett ott, ráadásul Inter akoribban kétszer bajnok volt. Mindenünk megvolt, ami kellett, jó edzők vezettek, hogy csak Milan Bagint vagy Igor Novákot említsem. Előbbi az A-csapatnál is volt segédedző, utóbbi évekig vezette az ifiválogatottat. Újságban meghirdetett próbára jelentkeztem. Kétszát gyerek közül huszat válogattak ki. Egy hétig tartott a próba, engem egy haverral már az első napon kiválasztottak. A diákcsapattól egész az idősebb ifiig végigjátszottam az összes kategóriát. Fél évvel kiöregdés előtt, 2004 telén, a Púchov jött ajánlattal. Három évre aláírtam.“

Hogy érezted magad Púchovban?

„Első félévben felváltva az A csapatban is és az ifiben játszottam. Az élvonalban összesen harminc startom volt, ebből hatszor a kezdőben, egy ligagólt szereztem. Csakhogy a második éven kiestünk, elment a főszponzor Matador, a csapat szétesett, és mivel a város azelőtt sem támogatta, nem volt ki húzza. Púchov kisváros, olyan mint Somorja kb. tizenkétezer lakossal.“

Ekkor új csapatot kerestél és többek közt a DAC-nál is megfordultál.

„2006 nyarán Albrecht edző hívott, jöjjek megmutatni magam. Paks és a bécsi Rapid ellen tesztelt az edző és akarta volna hogy maradjak. De nem egyeztünk meg a feltételeken.“

Így kerültél Losoncra, ahol hasonló körülmények közt, mint Szerdahelyen, gond nélkül megtartottátok a második vonalat. Nem úgy, mint a DAC...

„Vladimír Runák jó edző, szerette a fiatalokat. Ha nem ment a csapatnak, inkább az öregebb játékosokra emelte hangját. Meg volt mindenünk, két vagy három szponzor húzta a klubot. Volt mindegyiknek saját hat - hét játékosa, azokat fizette. És bár néha volt fizetés késés - ebből a szempontból Szerdahelyen jobb – ez nem az egész csapatnál, mindig csak pár játékosnál. Megvolt a csapat, lehet nem voltak nevek, de összetartó volt, tudtuk nyerni a meccseket. Otthon talán egyszer sem kaptunk ki. Aztán jött a baleset, gondok, és ugyan nyárig szólt a kölcsönjátékom, az engem fizető szponzor nem adott egy koronát sem. Így fél évig abból éltem, amit a szociálistól kaptam.“

Hogy kerültél nyáron ismét a DAC-hoz?

„Voltam Michalovcén, két edzésen próbáltak. A csapatok meg is egyeztek, de messze volt, akkor jöttem össze a barátnőmmel, nem akartam olyan távol lenni. Ekkor felhívott Meszlényi Tibor, azt mondta, akarna a csapatába, jöjjek megmutatkozni. Egy játékosnak az a legjobb, amikor bizalmat érez az edzőtől. Már csak a feltételeken múlott, és ezúttal megegyeztünk.“

Sérülésed után is ott voltál minden meccsen. Hogy értékelnéd csapatunk őszi szereplését?

„Otthon jó volt, de kintről nagyon kevés pontot hoztunk. Ha fel akarunk kerülni, akkor biztos, hogy kintről több kell. Pár meccset elrontottunk, Récsén, Vrbovén nyerni lehetett olna, Púchovba utolsó percekben veszítettünk. Nehéz megmondani, mi volt a gond, mert otthon ment a játék, eredmények is voltak, csináltuk a pontokat. Az Artmedia ellen megmutattuk, tudunk játszani és küzdeni, hisz csak tizenegyesekkel estünk ki a favorit ellen. De kint mintha féltünk volna nyerni. De szerintem még így sincs semmi vesztve, hisz a két nagy riválist, Szencet és Púchovot, otthon fogadjuk.“

Mit szólsz a téli felkészülés eddigi folyamához és a keretben történt változásokhoz?

„Szerintem elég sok és jó munkát megcsináltunk, kondiban jól érzem magam, csak még a lábak nem úgy mennek, ahogy kéne. De van még egy hónapunk. Tetszett, hogy sokat gyakoroltunk labdákkal. Úgy látom a csapat erősödött, bár sajnálom hogy Libič elment, sokat segített volna. De jöttek újak, remélem segítenek ők is, hisz a nevük megvan. Ami a partit illeti, abban nincs gond, összetartunk, csak majd be kell bizonyítani a meccseken is.“

Mit vársz a tavaszi folytatástól?

„Följutást. Másra nem gondolunk. Remélem már valami gólokat is lövök, már ideje lenne. Ősszel is voltak helyzeteim, de nem sikerült betalálnom. Nehéz egy meccsen több gólt rúgnunk, hozzánk mindenki védekezni jön. Talán csak Moravany akart nyitott partit játszani, kapott is öt gólt. Remélem, a szurkolók is melettünk fognak állni, drukkolnak majd, minél többen fognak járni. Jó lenne az utolsó fordulóban 5000 néző előtt megverni a Púchovot és ünnepelni a feljutást.  Na jó, lehet kevesebb néző is, de a feljutás az marad.“

Mit árulsz el magánéletedről? Mivel töltöd szabadidődet?

„Legtöbb időmet barátnőmmel, Valikával töltöm, akivel hét hónapja vagyunk együtt. Pozsonyba jár egyetemre, közgazdásznak készül, és egyébként egy utcában lakunk. Fiatal vagyok, ha van rá időm, szeretek bulizni. De jelenleg főleg az érettségire tanulok. Meccsekre, edzésekre Csölle Pepóval járunk, ő is légi és neki van autója.“

(nk, 2008. február 19.)

Šnegoň Péter névjegye»