Pintér Attila a DAC-ért is aggódik
Összetéveszthetetlen karakter. Egyedi jelenség a
pályán és civilként egyaránt. Kőkemény harcos, nem kíméli az ellenfelet,
de sohasem alattomos. Bátran vállalja a gondolatait is. Ő Pintér Attila.
Bár játszott több magyar élvonalbeli klubban is,
légióskodott a belga Beerschotnál s a csehszlovák I. ligában egy rövid
ideig a DAC-mezét is magára öltötte, a 40 esztendős labdarúgó neve
egybeforrt a Ferencvárossal.
Örömmel mondott igent
Napjainkban azonban a közép-szlovákiai V. ligában
légióskodik, az óváriakat (Olováry) segítve. Bár a légióskodás kifejezés
ebben az esetben kissé elcsépelt szófordulatként hat, hiszen Attila szülővárosa,
Balassagyarmat csupán pár kilométerre fekszik Óvártól, s napjainkban az
országhatár az Európai Unión belül szerencsére egyre kevésbé lesz jelentős,
másrészt pedig az ő esetében a profi vendégmunkás megfogalmazás
patetikusnak hat... „Az óváriakkal már jó pár éve nagyon jó
kapcsolatban vagyunk, a térségben zajló kispályás fociélet és baráti öregfiúk
meccsek során kötődött ez a barátság. Megkért a klubelnök, hogy segítsek,
és egy percig sem gondolkodtam, örömmel mondtam igent, elvégre egy bajban lévő
baráton szívesen segítek, ha tudok...”
Ezt a klubvezér is megerősítette: „Attila kizárólag
baráti alapon focizik nálunk, egy fillért nem kér a nem kis segítségéért,
hiszen neki köszönhetően nemcsak a hazai meccseken nőtt meg a nézőszám,
de akkor is felpezsdül a környéken a futballélet, amikor vendégként lépünk
pályára ...”
Eltűntek a sikerkovácsok
Attila vendégként nemrégen a DAC-stadionban
futballozott, amikor is egy szomorú aktualitású emlékmeccsen szerepelt,
amelyet Medgyes József halálának tizedik évfordulója apropóján szerveztek...
„A DAC ma is a szívem csücske, annak idején
nagyszerű időszakot töltöttem el itt, Medgyes Jóska pedig nemcsak remek játékos
volt, hanem nagyszerű ember is, csak természetes, hogy szívesen jöttem....”
A szíve csücske a DAC, amely manapság szinte kísértetiesen
hasonló, kínkeserves időszakot él át, akárcsak a Ferencváros. Miben látja
a Fradi vergődésének fő okát, és lát-e hasonlatosságot a
dunaszerdahelyiek és az FTC jelenlegi (bal)sorsában? – kérdeztem tőle. „Ami
a Ferencvárost illeti, szerintem magának köszönheti a klub a jelenlegi
helyzetét, s bár a dunaszerdahelyi futball hanyatlásának okát nem annyira
értem, szerintem biztosan vannak közös vonások, s elég, ha csak annyit említek,
egyik klubban sem kapnak ma szerepet olyanok, akik régen a klub sikerének kovácsai
voltak, és ma is biztosan szívvel-lélekkel dolgoznának a klub szebb jövőjéért.”
Álomképek és szakértelemhiány
Szebb jövőről a magyar futballban is szinte már
évtizedek óta csak álomképek léteznek, célravezető megoldásokra hiába várunk.
Sokáig az 1954-es elvesztett vb-döntő, majd a mexikói 0:6, most pedig az
elvesztett Eb-pályázat szinte traumaként gyötri a közvéleményt. Mi lehet
a kiút – kérdezem ezt azért is, mert Ön tagja volt az 1984-ben ifi Eb-t
nyert magyar válogatottnak? „Biztosan nem a legjobb Eb-pályázat nyert, és
a Gyárfás úr vezette magyar team remekül dolgozott. De nem szabad ezen
keseregnünk! Tudatosítani kellene végre, hogy a magyar futballon csak mi
magyarok segíthetünk, magyar focistákkal, magyar edzőkkel, magyar sportvezetőkkel.
Csak akkor javulhat a helyzet, ha a megfeleő szakértelmű emberek lesznek a
megfelelő helyen. Sajnos Magyarországon ma legalább hetven százalékban nem
ezek az emberek tevékenykednek egyik fronton sem!”
(D. Tok Ernő, Új Szó 2007.06.14.)
Pintér Attila DAC-mezben