Az 1. liga felsőbb régióiba szeretné magát visszaküzdeni a DAC

Új szelek fújnak

A DAC-cal úgy vagyunk, mint a jó szülő a gyerekével. Örülünk a sikerének, dorgáljuk, szidjuk, ha nem úgy megy a játék, ahogy szeretnénk. Persze nem rá, hanem érte haragszunk. A nyolcvanas évek sikereire ugyan nosztalgiával tekintünk vissza, de jobban tesszük, ha a jelenre összpontosítunk, s megkeressük a jövőépítés alapjait. A legfelső futballbajnokságok átszervezése előnytelen volt számunkra, de mint sokszor, ebben a rosszban is volt jó, s végül mégis sikerült az 1. ligában folytatni. Igaz, eleinte botladozott a menet közben alakuló csapat, de az utóbbi hetekben biztatóan javuló játékot produkál a DAC, főleg amióta a három évvel ezelőtti emlékezetes menetelést és bennmaradást levezénylő osztrák Robert Pflug vezetőedző került ismét a kormánykerékhez.

● Ön miben látja a különbséget a DAC három évvel ezelőtti és a mostani helyzete között?

- „Akkor a bajnokság felénél, egy lényegesen rosszabb tabela állásnál vettem át a csapatot, talán ha 10 százalék esély volt a bennmaradásra. Az eredményt tudjuk, ez sikerült. Most jóval előbb, az őszi idény közepétől dolgozhatom, most az esély is nagyobb, úgy 50 százalék. Három éve viszont egy tapasztalt játékosokból álló, aránylag erős gárdával indultunk tavasszal, amelynél főleg a taktikai fegyelmet kellett megfelelő szintre hozni. Most viszonylag fiatal csapata van a DAC-nak, több saját nevelésű, tehetséges játékossal, akik több megértést, bizalmat és türelmet igényelnek. Bizalommal vagyok irántuk akkor is, ha itt-ott hullámvölgybe kerülnek. Érzésem szerint a játékosok is viszonozzák a bizalmat, úgyhogy a bizalom kölcsönös. Amikor megismertem a keretet, az elején láttam, hogy egyeseknél hiányzik az önbizalom is, ezért lélektanilag ösztönöztem őket, ami ugyancsak az edzői szakma eleme. Kezdettől fogva a 4-4-2-es rendszert forszírozom, az edzéseken napi gyakorlással, hogy automatikussá váljon, a játékosok vérébe jusson. Az én edzői krédóm az offenzív, letámadó és támadó, győzelemre törő játék. Úgy gondolom, hogy ennek a jelei jól láthatók a DAC utóbbi mérkőzésein és eredményein.“

 

● Tavasszal jön a neheze. Hogy látja a meglévő keret jövőjét, mire kell helyezni a hangsúlyt a téli felkészülés során?

- „Mára jól megismertem a keret tagjait. Elmondhatom, hogy jól dolgoznak a játékosok, komolyan edzenek. Sikerült összekovácsolnom őket és tavasszal még jobbak lehetünk. Én bízom bennük. Nem mondom, egy-egy poszton kellene erősítés, de ez a lehetőségektől függ. A téli felkészülésnél nincs különleges szempont, a szakmai célok ismertek. Mindenképpen arra törekszünk, hogy a mai labdarúgás modern elemeit ezen a szinten is érvényesítsük. Erőnlét, taktikai fegyelem, a játékrendszer napi gyakorlása, ahogya jó foci a világban mindenütt működik.“

 

● Végül egy személyes kérdés. Hogy érzi magát Dunaszerdahelyen, milyennek látja a várost, az embereket?

- „Ha nem érezném jól magamat, nem lennék itt... Nagyon kellemes, kedves kisváros a maguké. Barátságos, rendes, dolgos emberek lakják. S ami fontos, hogy a futball körül is odaadó, áldozatkész, igyekvő emberek dolgoznak, akik a DAC, sorsát a szívükön viselik.“

(kgy, Dunaszerdahelyi Hírnök 2006/19, 2006. november 27.)