Albert Tamás már játékra kész és ígéri:
„Szívvel-lélekkel küzdök majd a DAC-ért!“
|
Albert Tamás szeptember elején érkezett a DAC-ba. A bacsfai származású jól fejelő hátvéd sérülés miatt eleinte csak individuálisan készült, a szombati Mocsonok elleni rangadón azonban már a cserepadon bevetésre készen állt. Tamás az Inter ificsapataiban nevelkedett, majd Diószegen és Somorján szerepelt. Közben édesapja klubelnökként - társaival együtt - beindította a „bacsfai csodát“, amelynek három és fél évig Tamás is aktív részese volt. Tavaly nyáron Rimaszombatba szerződött, az első idényt követően hazavágyott és így került Szerdahelyre. Elvált, egy gyermek édesapja, Dunaszerdahelyen él. |
• Kevés játékosnak adatik meg, hogy szülőfalujában országos szintű bajnokságban szerepelhessen. Milyen emlékeid maradtak a bacsfai évekre?
„Mikor apuék a járási bajnokságban elindultak felfelé, nem gondoltam volna, mit hoz a jövő. Én – Németh Krisztiánnal egyetemben - negyedik ligás szinten csatlakoztam a csapathoz. Krisztián fél év után elment Rimaszombatba, én pedig maradtam és a társakkal együtt húztuk a dolgokat. Jó érzés volt, szép emlékeim maradtak. Minden éven volt miért játszani, jó kollektívát alkottunk. A két feljutás után nagy volt az ünneplés, a második ligában is megálltuk a helyünket. Jó érzés volt részese lenni ennek az időszaknak, a szurkolók szerettek bennünket. Nagyon sajnálom, hogy ilyen vége lett, de hát ilyen a foci. Ha tovább működött volna a csapat, lehet el sem igazolok Rimaszombatba, bár azért ott nagyobb ambióciók voltak. Mindegyik csapatért, ahol pályafutásom során fociztam, mindig otthagytam a pályán a szívemet, lelkemet, egészségemet. Bacsfán ez duplán érvényes volt, hisz ott születtem és laktam.“
• Hogy kerültél vissza a Csallóközbe?
„Apum kapcsolatban van a DAC klubelnökével, Antal Barnussal. Egyszer szóba jött, hogy egészségügyi gondjaim vannak és haza szeretnék jönni. Közben történt az edzőváltás, úgyhogy az új trénernek is beleszólása volt. Végül sikerült megállapodnunk, kölcsönjátékosként az idény végéig, azaz júniusig köteleztem el magam.“
• Milyen tervekkel érkeztél Dunaszerdahelyre?
„Remélem, jól fog menni a játék és kölcsönösen meg leszünk elégedve. Akkor talán hosszabb időre is szerződést kötünk. A városban vettem lakást, decemberben jön világra második gyermekem, szeretnék itt megállapodni és a DAC-ban maradni. Szeretem ezt a várost és bízom benne, idén sikerül kiharcolni a bennmaradást. Akkor jövőre akár nagyobb tervekkel és ambíciókkal vághatnánk neki az új pontvadászatnak.“
• Hogy értkelnéd a csapat eddigi szereplését?
„Jó játékosok vannak a keretben, a játékstílussal sincs gond, van benne elképzelés, fantázia. Bár van itt több fiatal is, akit próbálnak beépíteni a csapatba, náluk meglátszik a tapasztalathiány. A játék képe alapján egyik bajnokin sem játszottunk alárendelt szerepet, de elpártolt tőlünk a szerencse. Olyan érzésem van, mintha egy szerencsétlen sorozat részesei lennénk.“
• Sérülten érkeztél, ráadásul a posztodon stabilan a csapat két erőssége, Németh és Olejník szerepel. Hol látod a saját helyed a kezdőtizenegyben?
„Már egy hete száz százalékos állapotban vagyok. Legelőbb talán a védekező középpályás helyén kaphatok szerepet, ahol a csapatnak jelenleg gondjai vannak. Az igazi posztom a védelem közepém van, de ott Krisztián és Olejník stabil párost alkot. Mindketten tapasztalt védők, őket csak eltiltás esetén tudnám kinyomni a kezdőcsapatból.“
• Végül hadd kérdezzem meg: az egykori DAC-Bacsfa rangadók során a sárga-kék drukkerek, hogy finoman fogalmazzak, nem igazán szerettek téged. Nem tartasz a fogadtatástól?
„Ehhez hozzászoktam, ahol konkurencia van két csapat közt, ott érthető a szurkolók ilyen megnyilvánulása. Rám ez buzdító elemként hatott, próbaltam a legjobbat kihozni magamból. Mint már említettem, a csapatomért mindig szívvel-lélekkel küzdök, ezt fogom tenni a DAC-ban is és bízom benne, a szurkolók kiállnak a csapat mellet és mellettem is, és szeretni fognak.“
(nk, 2006. szeptember 26.)