Szabó Ottó tíz év után tért vissza a DAC-ba
„Nem olyan rossz ez a csapat!“
![]() |
A pódafai Szabó Ottó a dunaszerdahelyi Szabad-időközpontban Ollári Attila és Lépes György, majd a DAC fiatalabb ificsapatában Lelkes Mihály edző vezetése alatt tanulta meg a futball alapjait. Hogy jó diák volt bizonyítja, 15 éves korában elkerült a bécsi Rapidhoz. Évekig a sógoroknál kergette a labdát, majd három idényen keresztül a magyar élvonalban szerepelt. A dunaszerdahelyi közönség tehát csak távolról figyelte pályafutását, ezért beszélgetésünk elején arra kértem, mutatkozzon be. |
„Tíz éve kerültem el a DAC-ból, a bécsi Rapid után Braunauban, majd ismét a Rapidban játszottam. Innen igazoltam Magyarországra, ahol az MTK, Sopron, Debrecen és legutóbb a Vasas mezét viseltem. Sikereim közé számolom a Rapiddal szerzett második helyet az osztrák bajnokságban, BL-selejtezőn szerepeltem a Rapid, MTK és a Debrecen mezében, fél évig játszottam Debrecenben második bajnoki idényükben, és magyar kupagyőztes vagyok a Sopronnal, valamint döntős a Vasassal. Az eredeti posztom baloldali középpályás vagy hátvéd, de ott lépek pályára, ahol azt a csapat játékstílusától és szisztémájától függően az edző elvárja.“
• Ottó egykor kissebb vihart kavart a szlovák U21-es válogatott behívójának elutasításával.
„Ez a bécsi Rapidnál töltött időszakban volt. Az osztrákok is jelezték, szeretnék, ha kérvényezném az állampolgárságot és az ő válogatottjukban szerepelnék. Mivel egy játékos csak egy országot képviselhet hivatalos válogatott mérkőzésen, azzal érveltek, ha elfogadom a szlovák U21-es behívót, már nem szerepelhetek az osztrák ifi- vagy felnőtt csapatban. Közben nyugtattak, hogy az U18 és U19-es rajtjaim nem számítanak, de végül kiderült, az is számít és nem lett az egészből semmi. Aztán ráadásul sújos sérülések is hátráltattak.“
• Tavaly nyáron soproni csapatával vendégeskedett a DAC-stadionban. Ki gondolta volna akkor, hogy ilyen hamar ismét itt látjuk – ráadásul sárga-kék szerelésben. Bár átigazolása körül sokáig nagy kérdőjelek voltak...
„Eredetileg úgy jöttem haza, hogy csak edzeni szerettem volna a csapattal, amíg nem találok magamnak új klubbot. Magyarországon játszani már nem jelentett számomra örömet, mindenféleképpen el akartam igazolni külföldre. Norvégiában sikerrel jártam, de kidobták az edzőt, aki a csapatában szeretett volna látni. Eredetileg úgy tudtam, az év végéig vagyok az MTK játékosa, de egy hete kiderült a szerződésem érvénytelen és szabad játékos vagyok. Mivel nem akartam kihagyni az egész őszi idényt, ezen kívül itt itthon vagyok és segíthetek a DAC-nak, ezért három hónapra megegyeztünk, maradok. Az igazsághoz tartozik, Szlovákiában nem néztem körül, hisz nem fogok keresni csapatot. Ha valaki akar, keressen meg. De most pár hónapig, vagy lehet egy évig, itt vagyok a DAC-ban és küzdök a csapatért.“
• 1996-os távozásod óta mostanáig nem kerestek meg a dunaszerdahelyi vezetők?
„Korábban nem, de én már máskor is akartam itt edzeni, a Rapidos éveim során elszenvedett lábtörés után kérdeztem az akkori vezetést. Sajnos, akkor nem engedélyezték hogy együtt készüljek a csapattal. A mostani vezetés viszont magától hívott, és végül úgy alakultak a dolgok, ahogy alakultak. Több hétig készültem a fiúkkal, annak ellenére lehet másképp döntök, ha nem lett volna az új edző. Úgy érzem, Pflug mester tud segíteni és jó képességű edző. Azt azért elárulom, hogy mindig is vágyam volt itthon, a DAC-ban szereplni, honvágyat is éreztem már, na meg segíteni akartam a klubbnak. Bár igaz, az első osztály az első osztály, de hát ez van, ezért is vállaltam, ne süllyedjen még lejjeb a DAC. És később is nagyon szívesen hazajövök, ha esetleg feljutásra pályázna a klub.“
• Külföldön töltött éveid során mennyire figyelted anyaegyesületed szereplését?
„Többnyire csak az eredményeket kísértem figyelemmel. Az utolsó hazai meccsen viszont kint voltam. Nem volt valami jó meccs, a fiúkból láthatóan hiányzott az önbizalom. Meglepett, a szurkolók sem segítettk, támogatás helyett szidták a csapatot. Van még mit tanulnunk, ez Rimaszombatban is látszott.“
• Szombaton debütáltál a DAC felnőtt csapatában. Gondolom, sikeresebb rajtott szerettél volna...
„Az eredmények ellenére állítom, nem rossz ez a csapat, csak nem merünk vállalkozni. Rimaszombatban is voltak időszakok, amikor jól játszottunk, a hazaiak viszont sokkal jobbak voltak. Ez a négy gólos vereség simán reális volt. Bár nekük is akadt pár helyzetünk, az én szabadrúgásom is beakadt volna, ha nem ér bele egy védő.“
• Milyen a légkör a csapaton belül? Hogy fogadott be a kollektíva?
„A fiúk jól fogadtak, többüket ismertem már korábban is. Volt, akivel játszottam egy csapatban, vagy ellenfélként. A kollektíva jó, a gyerekek rendesek, csak eredmény nincs. Úgy látom, ha eljön a meccs, mindenki beremeg, elszáll az önbizalom, de ez talán érthető ennyi balsiker után és a tabellára nézve.“
• Mi lehet tehát a kiút a jelenlegi helyzetből?
„Össze kell állnia a csapatnak, sok volt a változás a keretben, az edző is új, más a taktika, a játékfelfogás. Minden csak idő kérdése.“
(nk, 2006. szeptember 12.)
Ellenfelekből csapattársak. Buka Pali és Szabó Ottó a tavaly júliusi DAC-Sopron előkészületi mérkőzésen.