Németh Krisztián:

Megtatláljuk az utat felfelé

Németh Krisztián az idény előtt 5 év után tért vissza anyaegyesületébe, a DAC-ba. Sajnos, a bajnokság első két hónapja során adminisztratív okokból nem állhatott a csapat rendelkezésére. A futball-szövetség egyik érthetetlen jogszabálya szerint ugyanis minden kölcsönjáték minimális időtartalma fél év, és Krisztián Púchovi vendégjátéka csak szeptember elején jár le. Ezért a DAC számára nem sok sikert hozó első hét fordulóban csak a lelátóról izgulhatott a csapatért. A gyep számára egyedül az edzéseken volt zöld és július 1-én a Michalovce elleni előkészületi mérkőzésen, amit végigjátszott. Azóta egyetlen mérkőzés sem, csak tréningek.

Milyen érzés hosszú hetek óta a kispadról figyelni, hogy (nem) boldogulnak a társak?

„Két hónapja vagyok Szerdahelyen, azóta naponta együtt élek a csapattal, minden edzést végigcsináltam a többiekkel, ugyanúgy átéltem a bajnokikat, mint a pályán. Annál rosszabb, hogy nem tudok beleszólni a meccsek alakulásába. Közben combsérüléssel is bajlódtam, de ez már szerencsére a múlté és legközelebb idegenben már csatasorba állok. Nehéz volt az elmúlt időszak, amikor tehetetlenül ültem a kispadon és legfeljebb csak hangszálaimmal tudtam segíteni a fiúknak.“

 

Ott voltál a DAC minden mérkőzésén? Hogy értékeled a csapat szereplését?

„A Humenné kivételével mindenhol ott voltam. Aki olvassa a honlapot és jár a meccseinkre, az látja, hogy - talán a kapusposztot leszámítva - minden frontra erősítés kellene. A védelemben eleve sok a gond, hiányos az egész csapat deffenzívája. Támadójátékunkban szintén sok a csiszolnivaló. Sajnos, nem állt össze a csapat, sok új játékos jött az utolsó pillanatban. Sokáig ugyanis az sem volt biztos, melyik bajnokságban fog szerepelni a csapat. Szintén sok a fiatal, rutintalan focista a keretben. Velük türelmesnek kell lenni, a rutint nem lehet napról napra összeszedni. De erre most, sajnos, nincs idő. A táblázatra nézve nincs jó érzésem, de én biztos vagyok benne: megtatláljuk az utat felfelé. Kemény munka vár ránk, nehéz ez a bajnokság, nehezebb mint gondoltuk volna.“

 

A tabella utolsó helyére csúsztunk vissza, ezért is sokat várnak a szurkolók a te visszatérésedtől.

„Egyet ígérhetek: amint pályára lépek, biztosan mindent megteszek a csapatért, az első perctől küzdeni fogok a jobb eredményekért. Én érzem, hogy másokban – Olejník, Zlacký, Gőgh Árpi – is benne van a tűz, de az egész csapatnak többet kell adni. Rám is ez vár. Csapat vagyunk, jó ha vannak vezérek, de nehéz úgy eredményesnek lenni, ha nem adja ki mindenki a lelkét.“

 

A ViOn ellen kifütyülte a csapatot a közönség. Milyen lehet szerinted a kiút ebből a kicsit sem kecsegtető helyzetből?

„Komoly bajnokságban szereplünk, az ellenfelek évek óta együtt vannak, kompaktak, míg mi menet közben rakjuk össze a csapatot. Ráadásul szerencsénk sincs. Újra nyerő pályát kell csinálni Szerdahelyen. Kell egy – két győzelem, megfogni a szurkolókat, az itteni közönség nagyon érzékeny. Most bizony rajtunk, játékosokon a sor.“

 

Végezetül: hogy értékelnéd a tegnapi találkozót?

„Eddigi legrosszab meccsünket játszottuk. Tudtuk, a ViOn erőssége a rögzített helyzetekben rejlik, melyeket Greguška remekül játssza. Ennek ellenére már az első félidőben egy gólt és egy kapufát értek el pontrúgásból. Černák is bizonyította, ligás szintű focista, amint helyzetbe került, azt értékesítette. Mi pedig alig jutottunk kapuközelbe, és azt a kevés gólszerzési lehetőséget sem tudtuk kihasználni.“

(nk, 30.8.2006)